Fotó: nyílt forrásból

Az emberek gyakran megrekednek a megszokott forgatókönyvekben, amelyek már nem működnek

A legtöbb kapcsolatot nem egyetlen végzetes esemény teszi tönkre, hanem lassan szétesik az ismétlődő viselkedésminták miatt, amelyek egykor segítettek biztonságban érezni magunkat, de idővel kezdik károsítani az intimitást és a párkapcsolati fejlődést. Ahogy Mark Travers pszichológus írja a Psychology Today számára, újra és újra megkérdezhetjük magunktól, miért találjuk magunkat mindig ugyanazokban a helyzetekben, de a kényelmetlen és őszinte igazság az, hogy beleragadunk az ismerős forgatókönyvekbe, amelyek már nem működnek.

A szakértő három gyakori párkapcsolati mintát nevezett meg, amelyeket érdemes felismerni és megszakítani, ha javítani akarsz a szerelmi életed minőségén:

1. Túlzott felelősségvállalás a szeretet kedvéért

A kapcsolatokban az egyik társadalmilag leginkább elfogadott modell a szuperfunkcionálás, amelyet az „igénytelen vagyok”, „nem vagyok nehéz”, „mindent elintézek” biztosítékokkal álcáznak. Az ilyen ember folyamatosan elébe megy mások igényeinek, átvállalja az érzelmi terheket, és elsimítja a konfliktusokat, mielőtt azok egyáltalán felmerülhetnének. Kívülről ez odaadásnak tűnik, de belülről gyakran kimerültséghez vezet.

Ennek a szokásnak a gyökerei általában gyermekkorban alakulnak ki. Amikor az intimitás attól függött, hogy mennyire voltál kényelmes, segítőkész vagy engedelmes, az agy megtanult egy egyszerű képletet: ahhoz, hogy szeressenek, keményebben kell próbálkoznod, mint mások.

Az Invisible Household Labour and Ramifications for Adjustment tanulmány megállapította, hogy a nők még mindig aránytalanul nagy arányban vállalják a háztartás „szellemi” és érzelmi munkáját. Travers szerint ez még akkor is csökkenti az élettel és magával a kapcsolattal való elégedettséget, ha az intimitás jelen van. Azt tanácsolja, hogy adjunk teret a partnerünknek a felelősségvállalásra és a hibák elkövetésére anélkül, hogy azonnal a helyzet megmentésére sietnénk.

2. a konfliktus elkerülése a kompatibilitás ürügyén

A „Nem szeretem a drámát” kifejezés sokak számára ismerősen hangzik. A probléma az, hogy a konfliktuskerülést gyakran összekeverik az érzelmi érettséggel. John Gottman kutatásai azt bizonyítják, hogy nem a konfliktus jelenléte a döntő egy kapcsolatban, hanem az, ahogyan a pár kezeli azt. Azok a partnerek, akik soha nem vitatkoznak, nem feltétlenül egészségesebbek a kapcsolataik, mert a külső nyugalom érzelmi távolságtartást takarhat.

Ha a nézeteltéréseket folyamatosan elhallgatják, azok fokozatosan a föld alá kerülnek, később passzív agresszióban, ridegségben, a partner körüli magányosság érzésében vagy hirtelen érzelmi robbanásokban nyilvánulnak meg.

Ennek a mintának a megtörése a konfliktusok újragondolásával kezdődik, mondja Travers. A vita szerinte nem fenyegetés, hanem lehetőség arra, hogy betekintést nyerjünk a partner szükségleteibe, határaiba és értékeibe.

3. Az intenzitás és a közelség összekeverése

Egy pszichológus szerint a kapcsolatok egyik legcsalódottabb mintája, hogy az érzelmi feszültséget összetévesztik a valódi intimitással. A gyors közeledést, az állandó levelezést és a drámai hullámvölgyeket a kultúra már régóta „igaz szerelemként” romantikázza.

Valójában egy kapcsolat kezdetén a biztonságérzet helyett a dopamin hajt bennünket. Ez a mélység illúzióját kelti, ami nem mindig egyenlő a biztonsággal. A kutatások azt mutatják, hogy a korai kötődésben a gyengédség és a szinkronitás kombinálódhat a kapcsolattal kapcsolatos szorongással és éberséggel.

Ha az intenzitás a stabil kölcsönösség helyett a kiszámíthatatlanságon alapul, az idővel gyakran „kilengéssé” alakul. Az érzelmi tűzijátékot hajszoló emberek gyakran figyelmen kívül hagyják azokat a vonásokat, amelyek valójában a kapcsolatot a felszínen tartják. Ennek a forgatókönyvnek a megtörésére Travers azt tanácsolja, hogy ne csak az érzelmek erősségére, hanem a saját állapotodra is figyelj a partnered körül.