Miért volt a Szovjetunióban a paplanhuzatok közepén egy gyémánt: mit jelent?

Fotó: nyílt forrásból

Az ágynemű a Szovjetunióban nem volt ugyanolyan megjelenésű, mint ma

Azok, akik életükben legalább egyszer használtak a Szovjetunió korában varrt ágyneműt, tudják, hogy az teljesen másképp nézett ki, mint a mai modellek. Volt például olyan paplanhuzat, amelynek a közepén egy rombusz, pontosabban egy ilyen alakú lyuk volt. Tudd meg, miért varrták így, és mi értelme volt egy ilyen vágásnak.

Miért egy paplanhuzat rombusszal – a szovjet ágyneműk története

Ha kíváncsiak vagytok, hogy miért van lyuk a paplanhuzaton, pontosabban egy gyémánt alakú lyuk, érdemes egy kicsit megismerni, hogyan varrták elvileg az ágyneműt a Szovjetunióban.

Mindenki, aki próbált már takarót betakarni egy ilyen paplanhuzatba, tudja, hogy ez, akárhogy is van, sokkal kényelmesebb és gyorsabb, mintha ugyanezt a modern ágyneműmodellekkel tennénk. A folyamat nem okoz nehézséget – a takarót középre kell tenni, majd a paplanhuzat megfelelő darabjába kell betűrni minden egyes szélét. Ezzel a technikával a takaró nem göndörödött, nem akadt be az ágynemű „dudorokba”, és egyenletesen eloszlik a paplanhuzat teljes területén. A módszer kényelme tagadhatatlan volt, de nem ezért kezdték el így varrni az ágyneműt.

Fontos oka annak, hogy a Szovjetunióban a paplanhuzatokat gyémánt alakú lyukkal varrták, az anyag volt, amelyből az ágyneműt varrták. Az a tény, hogy csak 90 cm széles volt – tökéletes egyszemélyes ágyhoz. Ahhoz azonban, hogy egy franciaágyra való paplanhuzatot varrjanak, két 90 cm széles szövetdarabot kellett összevarrni. Úgy döntöttünk, hogy a varrást középen, a paplan számára kialakított nyílással együtt végezzük el, ami segített időt és anyagot megtakarítani. A maradékot általában párnahuzat varrására használtuk fel.

A paplanhuzat szabását bárhogyan el lehetett volna készíteni, de a szovjet technológusok úgy döntöttek, hogy a rombusz eredetinek tűnik, ezért találták ki ezt a bizonyos mintát. Ráadásul a széles nyílásnak köszönhetően a takaró minden oldalról szellőztetett, ami lehetővé tette, hogy ne ázzon át, ne penészedjen és ne árasszon dohos szagot még hosszabb használat során sem. Mindazonáltal egy ilyen termék praktikussága ellenére a szovjet idők paplanhuzatai mégis átadták helyüket a modern, oldalt vagy alul réssel ellátott modelleknek.